Édesanyáknak mekkora ajándék, hogy ők olyan dologban részesülhetnek, amiben senki más. Kapnak plusz 9 hónapot a gyermekükkel a gyermek megszületéséig. Ezt az ajándékot egy édesapa, egy testvér a családban nem tudja megtapasztalni, milyen érzés az, amikor reggeltől estig egy élet növekszik benne. Csak az édesanya tapasztalhatja meg a magzat első mozdulatait, az első rúgásokat.

 

Az édesanya 9 hónapig nincs egyedül bárhová megy, bármit is tesz. Mégis valamilyen formában mások is kapcsolatba kerülhetnek a magzattal. De csak egy módon. Az édesanyán keresztül. Az édesanya, aki közvetít a magzat és a külvilág között. Az apa és a magzat között. A testvér és a megszületendő kistestvér között. A magzat az édesanyja jelenléte, közvetítése által lép kapcsolatba édesapjával. Az édesapa az édesanya által lép kapcsolatba születendő gyermekével. Az édesanyán keresztül kommunikál, énekel gyermekének. Az édesanyán keresztül tudja megérinteni gyermekét.

 

Életünkben is vannak időszakok, mélypontok, amikor a másik nélkül tehetetlenek vagyunk. Szükségünk van a másik segítségére, támogatására, hogy valamit el tudjunk érni, újra talpra tudjunk állni, új célokat tudjunk kitűzni.

 

Hívő ember életében még egy édesanya közvetítését tapasztalhatja meg. Amikor bűnei miatt és a negatív Istenképe miatt nem mer Isten elé kerülni, Máriához, égi édesanyjához fordul. Amikor a lelki életében halad előre valaki és megtapasztalja a sötét éjszakákat, amikor minden erőfeszítést megtesz az imaéletében de a már megszokott módszerek nem működnek és az Isten tisztítja őt, ha hagyja, akkor a hívő ember Máriához fordul. Ő az, aki, mint Égi Édesanya átöleli gyermekét, magához szorítja őt, védelmezi és vigasztalja őt.

 

Életünkben mindig kapunk segítőket. Kérdés, hogy észrevesszük-e őket? Van-e bennünk alázat, arra hogy beismerjük, hogy egyedül nem megy és szükségünk van valaki másra is, aki már lehet bejárt egy utat, tapasztalata van már bizonyos területeken, mert már végig küzdötte és ezáltal tud támogatást adni? Merünk- e segítséget kérni?