Volt idő, amikor azt hittem, Isten haragszik rám.

 

A gyerekkoromból hozott büntető istenkép, a családi minták, és néhány egyházi élmény mind ezt sulykolták. Sokáig csak szabályokat, elvárásokat láttam – szeretetet, irgalmat alig. Aztán jött a csend. A sötét éjszakák. Imádságok, amikre nem érkezett válasz. Üresség. Kétely. És mégis: valahol mélyen tudtam, hogy Isten ott van. És nem büntetni akar – hanem gyógyítani.

A haragvó Isten képe mögött megjelent a gyöngédség, a szeretet, a jelenlét. És ekkor kezdtem el igazán keresni a helyem az Egyházban – nem mint kívülálló, hanem mint Isten gyermekeként.

 

Ma azoknak segítek, akik hasonló belső harcokat vívnak:

• Akik nem értik, miért olyan nehéz imádkozni, ha egyszer vágynak Istenre.
• Akik még mindig a bűntudat, szégyen, megfelelés szűrőjén át látják Istent.
• Akik keresik, hol a helyük az Egyházban – de egyre idegenebbnek érzik magukat benne.
• Akik érzik, hogy van bennük valami több – egy karizma, egy hivatás –, de nem tudják, hogyan bontakoztassák ki.

 

Itt nem pszichológiai múltfeldolgozás történik. Nem tanácsadás.

Ez egy belső út. Tisztulás. Újjászületés.
Az a cél, hogy megtaláld, hogyan tudod ma, a te életedben, a te körülményeid között odaadni magad Istennek.
És hogy megtudd: nem vagy egyedül. A vágyad Isten után – már önmagában ajándék. És hívás.

 

Ha megszólított ez az út, várlak szeretettel. Mert amit Isten velem véghez vitt, azt veled is meg tudja tenni. Kérdés az, hogy mennyire fogadod be az Ő szeretetét a szívedbe? Ez a kapcsolat rajtad múlik. Isten mindig vár rád.